A Szahara átfutása című dokumentumfilm egyik képkockája, rajta az expedíció három tagjával.

Ezt a Matt Damon narrációjával készült lebilincselő dokumentumfilmet James Moll rendezte. A film nemcsak nagyon izgalmas, hanem rendkívül megható is. A történet arról szól, hogy három férfi – a kanadai Ray Zahab, az amerikai Charlie Engle és a tajvani Kevin Lin – a fejükbe veszik, hogy átfutják a Szaharát. Mi, egyszerű emberek azt gondolnánk, hogy ez nem is olyan eget rengető vállalkozás. De gondoljunk csak bele! 4800 mérföldről van szó, így nem meglepő, ha azt írom, hogy ez a sportvállalkozás összesen 111 napig tartott. Közben közelebbről is megismerhetjük a kalandvágyó ifjakat és megismerkedhetünk azokkal a szegénység sújtotta, mégis boldog emberek lakta országokkal, amelyeket a sportolók a kaland során érintenek.

Mint említettem, a három férfi nemcsak csodálatos tájakon halad keresztül, de szembesülnek az afrikai emberek problémáival is, hiszen szemük elé tárul ezeknek az országoknak a helyzete, a szegénység, a nyomorúság és a víz hiánya. Amely ital nemcsak a futók számára létfontosságú, hanem bizony, mint minden élő ember, így az ott élő emberek számára is. A hat ország – Szenegál, Mauritánia, Mali, Niger, Líbia és Egyiptom – lakosainak életébe is bepillantást nyerhetünk tehát. Egy-egy filmkocka szívet melengető, míg a másiktól lehet, hogy kicsit el is szégyelljük magunkat, ha mélyen magunkba tekintünk.

A dokumentumfilm szereplői bebizonyították, hogy a lehetetlent is lehetséges megvalósítani, hogy az álmainkat igenis be lehet teljesíteni, csak akarni kell és küzdenünk kell azokért. A vállalkozó szellemű férfiak sok megpróbáltatáson mentek keresztül és sokszor kellett a fáradtsággal megküzdeniük. A több hónapig tartó futás nem csupán testileg, hanem szellemileg is kifárasztotta őket. De elmondásuk szerint megérte harcolni a céljaikért, hiszen azzal, hogy a vágyuk beteljesült, örökre megváltozott mindhármuk élete.

Amellett, hogy szépséges helyeken hódolhattak szenvedélyüknek, a futásnak, sokszor meggyűlt a bajuk például a Tenere-sivataggal, amely forró, száraz volt és a hőmérséklet is gyakran elérte a negyvenöt fokot. A klíma okozta tehát számukra a legnagyobb gondot Dakarban és Szenegálban is, de Kairó hatalmas városa is nagy kihívást jelentett számukra, és keményen megküzdöttek az elemekkel, túlélték a sokszor szélsőséges időjárási viszonyokat. Az egyes országokban a gyermekek óriási szeretettel fogadták őket, amely frissítőleg hatott rájuk, így minden alkalommal újult erővel voltak képesek folytatni emberfeletti küzdelmüket. És így az expedíciójuk is sikeresen lezárulhatott.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*