A kép előterében egy üveg ásványvíz és egy fejes saláta, a háttérben egy anorexiás lány feketébe öltözve.

Ma mindenhonnan azt lehet hallani, hogy fogyjunk le, sportoljunk, táplálkozzunk egészségesen és ezzel együtt legyünk soványak. Nagyon helyes, ha valaki az egészséges életmód mellett teszi le a voksát, de nem mindenki képes az erőfeszítései ellenére sem nádszálvékonnyá válni. Amikor valaki azt tapasztalja, hogy a gyötrelmes fogyókúra sem hozta meg a várva várt eredményt, vagyis nem lett olyan karcsú, mint amilyenre a lelke mélyén vágyott, akkor szép lassan visszatér a korábbi életmódjához, hiszen azzal kell szembesülnie, hogy még mindig nem tetszik neki, amit a tükörben lát, még mindig csúnyának és kövérnek képzeli magát. Vagyis az illető testképzavartól szenved. A testkép azt jelenti, hogy az illető hogy méri fel a saját alakját, a külsejét, mennyire van tisztában a saját testének felépítéséről és működéséről. Vagyis, akinek gondja van a testével, azt sem látja be, hogy az egészséges táplálkozással és a rendszeres testedzéssel csak jót tehet saját magának, az egészségének. A testképzavarban szenvedő személy egy hamis ideált kerget, amit nem tud megvalósítani, akkor sem, ha emberfeletti módon sanyargatja nap mint nap a testét az edzőteremben. Ahhoz, hogy elégedettek legyünk magunkkal, a külsőnkkel, a súlyunkkal, tudnunk kell, hogy milyen a saját testalkatunk, mit lehet belőle kihozni, mik a határaink és milyenek nem leszünk soha. Sokan azonban téveszméket kergetnek, és elkeseredettségükben inkább visszatérnek a korábbi egészségtelen életvitelükhöz, minthogy belátnák, hogy jó úton haladnak, csak nem lesznek modellalkatúak soha, mert nem ilyen testfelépítésűek. Sajnos sokan éppen a testképzavar miatt kerülnek bele egy olyan csapdába, amelyből aztán nincs menekvés, és az ilyenféle mentális állapot akár halállal is végződhet.

A testképzavarban szenvedő ember általában evészavarban is szenved. Az anorexiás személy folyton fogyókúrázik, még akkor is, ha már csontsoványra fogyott. Hiába áll a tükör előtt, nem látja, hogy kint vannak a bordái, hogy betegesen vékony, folyton talál magán olyan testrészt, amelyet hájasnak gondol, és amelyből még le kell faragnia.

A bulimiában szenvedő egyén falásrohamokkal küzd. Ilyenkor rengeteget eszik egyszerre, aztán persze mardossa a bűntudat a cselekedete miatt. Ilyenkor jön az önhánytatás, a hashajtás, a böjtölés vagy a túlzásba vitt edzések. A bulimiás személy negatívan értékeli önmagát és szintén nem tudja elfogadni a testét.

Az exorexiás betegek rengeteget edzenek, kizsigerelve ezzel a saját testüket. Mindennap edzenek, nem is keveset, ennek ellenére is úgy érzik, hogy petyhüdt az egész testük. Az exorexiában szenvedő betegek nem látják be, hogy túlzásba viszik a testedzést, sőt akár még dührohamai is lehetnek, ha valami miatt nem tudnak lemenni az edzőterembe.

Az orthorexia nervosa az, amikor valaki csak és kizárólag egészséges ételeket hajlandó fogyasztani. Állandóan kutakodik, vizsgálja az élelmiszerek összetételét, egészségre gyakorolt hatását, egy-egy bevásárlás órákig eltarthat nála, mert mindennek alaposan utánanéz. Az ilyen személynek a szociális kapcsolatai is tönkremennek, mert egyrészt minden gondolata és beszédtémája az egészséges táplálkozás körül forog, másrészt nem hajlandó másnál étkezni, étterembe és hasonló helyekre pedig be sem lehetne csalogatni, hiszen nem tudja, hogy az adott étel pontosan milyen összetevőkből készült és ez megrémíti.

Az izomdiszmorfia legfőképpen testépítők körében gyakori. Akik ebben a betegségben szenvednek, nem látják a duzzadó izmaikat, ezért kifulladásig edzenek, hatalmas súlyokat cipelnek. Emellett olyan szerekhez folyamodnak, amelyekkel az egészségüket veszélyeztetik. Ezek a személyek súlyos önértékelési és testképzavarral küszködnek, a spottevékenységükkel pedig valamit kompenzálni szeretnének.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*