Az amerikai és a kanadai csapat játéka az athéni paralimpián kerekesszékes rögbiben – a Murderball című amerikai dokumentumfilm egyik jelenete Mark Zupannal.

Ennek az amerikai dokumentumfilmnek a főszereplői olyan mozgássérült fiatal férfiak, akiknek az az egyik legfontosabb céljuk, hogy indulhassanak Athénban a paralimpiai játékokon. 2004-ben valóban sikerült elindulniuk a paralimpián, amelyet csak kitartásuknak köszönhettek. A murderball kifejezés tulajdonképpen nem más, mint egy kerekesszékben űzött sport, vagyis olyan rögbijáték, amelyeket kerekesszékes személyek űznek, így kerekesszékes rögbinek is hívhatjuk. A dokumentumfilm elsősorban a kanadai és az amerikai csapat játékát vezeti le a 2004-es paralimpiai játákokon.

A murderball tehát egy olyan sport, amelyet „szenvedélyes” atléták hoztak létre, és amely immár hivatalosan is szerepel a paralimpiai játékokon, és amelyre a világ bármely tájáról benevezhetnek mozgássérült atléták.

2004-ben Henry Alex Rubin és az Dana Adam Shapiro a csapattal együtt utazott Athénba a paralimpiára, hogy dokumentálni tudják a két csapat közötti kemény küzdelmet. Egyébként ők ketten is rendezték ezt a dokumentumfilmet, a film zenéjét pedig Jamie Saft szerezte.

A Murderball sokkal több, mint egy száraz és unalmas dokumentumfilm. A film nem pusztán a játékosok tiszteletére készült, hanem minden kerekesszékes, mozgássérült személynek reményt ad. A film több aspektusból is bemutatja a mozgásképtelen atléták sportolói és magánéletét. Megtudhatjuk, hogy mennyire kitartók, bátrak és szorgalmasak ezek az emberek, akik bebizonyítják, hogy bizony a kerekesszéken túl is van élet. A film a játékosok bátorságáról és a bennük lakozó versenyszellemről is tanúbizonyságot ad.

A film egyik főszereplője Mark Zupan, aki 18 évesen súlyos balesetet szenvedett, ezért kerekesszékbe kényszerült. Viszont ebben a sportban talán ő volt az egyik legjobb játékos. Az amerikai csapat szóvivője is volt Mark Zupan, de olyan hírességek is oszlopos tagjai voltak a csapatnak, mint Andy Cohn, Scott Hogsett és Bob Lujano. A kanadai csapattal mérkőztek meg, akinek az edzője Joe Soares volt, aki korábban az amerikai csapat edzőjeként tündökölt.

A film megtekintése közben drámai és érzelmes pillanatoknak lehetünk a szem- és fültanúi. Annak ellenére, hogy a film alacsony költségvetésű volt, meglehetősen élvezhetőre sikeredett. A Jamie Saftnak köszönhető erős és lelkesítő aláfestő zene mély érzelmeket szabadít fel mindenkiben, aki megtekinti a filmet.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*