Különféle alakú és formájú sportokban használt labdák, mellettük fonendoszkóp.

Már az ókori Görögországban és Rómában is szükségszerűen volt sportgyógyászat, mivel a fiatal atléták többsége nem szakszerű edzésben részesült. Az edzés minőségének és a sportolók jobb orvosi ellátásának biztosítása érdekében sportoktatást vezettek be. A szervezett oktatás az atléták erőnlétét és fejlődését volt hivatott szolgálni megfelelő ellenőrzés és megfigyelés mellett.

Már az V. században is tudatosan kialakított edzésprogram szerint gyakoroltak az atléták a sportsérülések elkerülése érdekében. Herodicus görög orvos nevéhez különböző terápiás gyakorlatok fűződnek, melyek segítségével a sérüléseket gyógyította, Galenus görög származású római orvos pedig a II. században a gladiátorok egészségi állapotát felügyelte. Minden korábbi, megelőzést célzó orvosi szerepvállalásra történő kísérlet a sportban kudarcba fulladt, az orvosok akkor kerültek csak előtérbe, ha már bekövetkezett a sérülés.

Ennek ellenére a sportgyógyászat mint szakág csak sokkal később született meg. Az 1928. évi olimpiai játékok alkalmával, melynek színhelye St. Moritz volt, egy szakértőkből álló kisszámú bizottság azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a sportgyógyászat első nemzetközi kongresszusát. Ennek kapcsán jött a felismerés, hogy orvosok segítségével megelőzhetők a sportsérülések. Az 1968-as, Mexikóvárosban megrendezett nyári olimpiai játékokra a sportolók lehető legjobb egészségügyi ellátása érdekében a Dr. J. C. Kennedy vezette orvosi stáb kísérte el a kanadai olimpiai csapatot.

Később Dr. Kennedy alapította meg a Kanadai Sportorvosi Akadémiát (Canadian Academy of Sport Medicine).  Az 1972-ben Münchenben megrendezett nyári olimpiai játékok idején ő kapta az első olimpiai orvosi csapat vezetésére irányuló igen megtisztelő felkérést. Ekkortól kezdve az olimpiai játékok során is hangsúlyt fektettek a sportgyógyászatra.

Az idő múlásával az orvosok szerepvállalása egyre inkább túlnőtt a sportsérülések kezelésén. Manapság a legtöbb sportoló rendszeresen jár orvosi vizsgálatra a lehető legjobb fizikai állapot és a kívánt eredmények elérésének biztosítása érdekében. Sokan luxusnak tekintik a teljes sportorvosi csapat alkalmazását, mások szemében viszont egyet jelent a felelősségteljes sporttal.

A megelőzést célzó orvosi ellátás fokozásával párhuzamosan csökkent a kezelést igénylő sportsérülések száma, így a hivatásos sportolók jobb eredményeket tudnak elérni. A sportolók ellátásában történő aktív részvétel különbözteti meg a sportgyógyászatot az egyéb szakágaktól. Lényege és fő célja a sportsérülések kockázatának folyamatos csökkentése a csúcsteljesítmény biztosítása érdekében, nem a megszerzett sérülések kezelése.

Az utóbbi években nagyon sokat fejlődött a sportgyógyászat, és továbbra is rengeteg, a témát érintő kutatás folyik. Manapság a legtöbb sportcsapat komplett egészségügyi stábbal utazik, és főleg a hivatásos sportolók személyesen is érdekeltek egészségi állapotuk javításában, ezzel együtt az orvosokkal való együttműködésben is. Az ókori görögországi és római kezdetek óta hatalmas fejlődésen ment keresztül a sportgyógyászat, beleértve a sportsérülések számában elért jelentős csökkenést és a teljesítmény számottevő javulásához történő hozzájárulást.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*