Piros pólós férfi ül a kanapén, mellette a TV távirányítója, nagy halom pattogatott kukorica és különféle nassolnivalók.

A hízás egyik oka, ha több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit elhasználunk. Ausztráliában végeztek egy kutatást, amelybe normál testalkatú nőket vontak be. A csoport egyik felét egy olyan szobába helyezték, ahol nem volt televízió, míg a másik szobában a nők kedvükre tévézhettek. A vizsgálat mindössze 20 percig tartott és eközben mindkét csoport tagjai kedvükre válogathattak a különféle ételek – szendvicsek, kekszek, nassolnivalók – közül. A kutatás befejeztével mindkét csoport tagjait megkérdezték, hogy pontosan mit és mennyit fogyasztottak az ételekből. Azok, akik egyáltalán nem néztek televíziót szinte kivétel nélkül képesek voltak felsorolni az elfogyasztott ételeket, míg a tévénézők nagy része erre képtelen volt. A tévénézés közbeni evés tehát azt eredményezheti, hogy egyrészt nem is figyelünk oda, hogy milyen ételt veszünk magunkhoz, másrészt többet is eszünk, mint amennyit kellene. Az is fontos lenne, hogy étkezés közben odafigyeljünk testünk jelzéseire, vagyis vegyük észre, amikor kezdünk jóllakni, márpedig aki filmeket néz evés közben, kevésbé vagy egyáltalán nem koncentrál arra, hogy mikor telik meg a pocakja.

Azokat a személyeket, akik naponta 3 órát vagy ennél több időt töltenek a TV képernyője előtt, sokkal jobban fenyegeti az elhízás, mint akik ennél kevesebbet tévéznek. Ezzel együtt akik sokat tévéznek, kontrollálatlanabbul is étkeznek és jóval kevesebbet is mozognak. Ez pedig igencsak kedvez a zsírpárnák elszaporodásának.

Brian Wansink gasztropszichológus szerint minél izgalmasabb filmet nézünk, annál nagyobb az esély arra, hogy nem figyelünk oda, hogy milyen ételt is veszünk magunkhoz, és a mennyiséggel sem törődünk. Emellett egy izgalmas, pörgős film gyorsabb evésre is sarkall bennünket. Ilyenkor arra is megvan az esély, hogy egészen a film végéig tömjük magunkba az ételt, pedig a szervezetünk már biztos jelezte, hogy nincs szüksége több élelemre, de mivel a filmre koncentráltunk, így fittyet hánytunk testünk figyelmeztetéseire.

Egy másik kutatást óvodáskorú gyermekek körében végeztek. A gyermekeknek rajzfilmet kellett nézniük. A mesefilm közötti szünetekben az egyik csoport tagjainak ételekkel kapcsolatos reklámokat vetítettek, míg a másik csoport gyermekeinek olyan reklámblokkokat mutattak, amelyekben nem szerepeltek ételek. Az előző csoport gyermekei közel 40 százalékkal több ételt vettek magukhoz, mint a másik csoport tagjai. Ezt a kísérletet felnőttek körében is elvégezték. Érdekessége a vizsgálatnak, hogy mindegy, hogy milyen élelmiszert reklámoztak a tévében, joghurtot, chipset, zöldséget, a tévénézőknek csak az volt a fontos a reklám megtekintése után, hogy valamit egyenek. Nem feltétlenül azt, amit megláttak a reklámban, hanem amit éppen otthon találtak. Még az sem gátolhatta meg őket a falánkságukban, ha a konyhaszekrényben nem leltek olyan ételt, amilyet a reklám során láttak. És akkor is valami nassolnivaló után vágyakoztak, miközben érezték, hogy nem is igazán éhesek.

A televízió a gyarapodó kilókért azért is hibáztatható, hiszen miatta, pontosabban a késő éjszakába nyúló filmek miatt kevesebbet tudunk csak aludni. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, elengedhetetlen a napi 7-8 óra alvás. Márpedig ha éjfélig tart a lebilincselő film, de másnap korán reggel mennünk kell dolgozni, akkor sehogy sem tudunk ennyit pihenni. A kevés alvás viszont nemcsak elhízáshoz vezethet, hanem jelentősen csökken a koncentráció és teljesítőképesség, megnövekszik a megbetegedési és a halálozási kockázat is. Azoknál a felnőtteknél, akik naponta több mint 2 órát tévénézéssel töltenek, nagyobb eséllyel alakul ki a kettes típusú cukorbetegség, illetve szív- és érrendszeri megbetegedés. Akik három vagy ennél több órát szentelnek ennek a kikapcsolódási formának, azoknál a korai halálozás kockázata növekszik meg.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*