A Millió dolláros bébi című amerikai filmdráma két főszereplője, Clint Eastwood és Hilary Swank.

A Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby) egy amerikai filmdráma, amelytől szem nem marad szárazon. A filmet Clint Eastwood rendezte, de főszereplőként is látható a filmvásznon Morgan Freeman és Hilary Swank társaságában.

Maggie Fitzgerald (Hilary Swank) világ életében arról ábrándozott, hogy híres bokszoló lesz belőle, ám 31 éves létére pincérnőként keresi a mindennapi betevőre valót. Álma ez idáig nem teljesedhetett be múltjának köszönhetően. Édesapját korán elveszítette, anyja pedig folyton azon agyalt, hogyan zsebelhetne be minél több segélyt az államtól, hogy önmagát és gyermekeit eltartsa.

Egy nap a lány Frankie Dunn (Clint Eastwood) edzőtermébe téved, de ő hallani sem akar arról, hogy a lány edzője legyen. Hepaj (Morgan Freeman) azonban felfigyel a lány tehetségére, aki esténkét egyedül gyakorol az edzőteremben. Maggie három évig komolyan edzi magát, de úgy érzi, hogy egy profi edzőre volna szüksége, hogy ő maga is profivá válhasson. Eleinte Hepaj ad a lánynak tanácsokat, majd Frankie veszi át tőle az edzői feladatokat. Azonban amikor a lány felveti, hogy szeretne meccsre menni, akkor Frankie visszatáncol, és nem vállalja tovább a lány menedzselését. Végül azonban mégis kötélnek áll, és a lányt felkészíti a mérkőzésekre, ahol sikert sikerre halmoz, egyre népszerűbbé válik, és a világ is kezdi megismerni a nevét. Maggie megkapja a „Mo Cuishle” elnevezést is, mivel Frankie egy alkalommal egy köpennyel ajándékozza meg, melynek hátulján ez a kelta felirat díszeleg. A lány azonban hiába kérdezősködik, az edző nem árulja el, hogy mit is jelent ez a két szócska.

A lány népszerűsége töretlen, és ezzel anyagilag is fellendül, egyre tehetősebbé válik. A családját is meglátogatja, akiket a szárnyai alá vesz, vagyis anyagilag támogatja őket, annak ellenére, hogy az anyja lenézi, amiért nőként ilyen kemény sportba kezdett. Nem elég, hogy az anyja továbbra is semmibe veszi, még a helyiek ellenszenvével is meg kell küzdenie a lánynak.

A mérkőzések egymást követik, a lány sorozatosan nyerésben van, majd elérkezik a várva várt címmérkőzés, ahol a díj egymillió dollár. Maggie ellenfele egy olyan bokszolónő, aki a szabályos játszmákat hírből sem ismeri, és ezzel Frankie is teljesen tisztában van. A mérkőzés első menetében nagy nehézségek árán Maggienek sikerül legyőzni ellenfelét, de a második menet nem pusztán a meccs végkimenetelét, hanem a nő egész életét megváltoztatja. Maggie riválisa ugyanis olyan ütést mér hirtelen a lányra, amitől ő azonnal a földre zuhan, de olyan szerencsétlen módon, hogy a nyakát egy pihenésre alkalmas székbe beüti, ami arra kárhoztatja, hogy nyaktól lefelé teljesen lebénul. Ez pedig nem csupán a karrierjét töri derékba, de az egész életét egy szempillantás alatt szétrombolja.

Frankie minden követ megmozgat, hogy a lány meggyógyuljon, de egyetlen orvos sem biztatja semmi jóval. A lány már hetek óta nyomja a kórházi ágyat, amikor a családja méltóztatik őt meglátogatni, de természetesen csak azért keresik fel a szerencsétlenül járt lányt, hogy minden vagyonát megszerezzék. A lány dühében mindenkit melegebb éghajlatra küld.

Maggie teljesen érdektelenné válik az élet dolgai iránt, hiszen tudja, hogy soha többé nem állhat a ringbe. Egy alkalommal megkéri idős edzőjét, hogy vessen véget az életének, hiszen ő mozdulatlanságra ítéltetett, önkezével nem tudja ezt megtenni. Frankie azonban visszautasítja a lány kérését. Maggie kétszer is elharapja a nyelvét, hogy mihamarabb elvérezzen és meghaljon, de végül mindkétszer sikerül megmenteni az életét. Frankie egy nap megkönyörül a magatehetetlen lányon és egy injekcióval pontot tesz a lány szenvedéseinek végére, de előtte még a fülébe suttogja, hogy a „Mo Cuishle” annyit tesz, kedvesem, vérem.

A film 2004-ben a legjobb filmnek járó díjat érdemelte ki, és Clint Eastwood megkapta a rendezőnek járó elismerést is. Véleményem szerint meg is érdemelte, hiszen egy nagyon izgalmas és egyben szívszorító drámát sikerült vászonra álmodnia. Csak akkor javaslom a film megtekintését, ha nem érintenek meg az ilyen dramatikus és szívfacsaró jelenetek. Én napokig a hatása alatt voltam és a film végén nem tagadom, sírtam. Hilary Swank nagyon hitelesen alakította a szerepét, mindkét végletet jól játszotta. Kitűnőt alakított profi bokszolóként, de fantasztikusan megható tudott lenni akkor is, amikor magatehetetlenül feküdt a kórházi ágyában. Nemhiába kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó díjat.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*