Sok szomorú piros labda között egy citromsárga mosolygós smiley.

Az érzelmeink, a lelkiállapotunk meghatározza az élethez, a munkánkhoz való hozzáállásunkat. Amikor szomorúak vagyunk, akkor gyakran semmihez sincs kedvünk, ugyanis gyakran erőt vesz rajtunk a fáradtság és gyengének, elesettnek érezzük magunkat. Amikor szívünkbe beköltözik a vidámság, akkor pedig állandóan tettre késznek érezzük magunkat és nincs előttünk lehetetlen. Az aktuális hangulatunk, kedélyállapotunk tehát hatással van a tetteinkre. Ha egy-egy állapot hosszabb ideig áll fenn, akkor ez még az egészségünket is érintheti.

A Kansasi Egyetemen is végeztek ilyen irányú kutatást, és a kutatás vezetője megállapította, hogy igenis van összefüggés az ember érzelme és egészségi állapota között. Megállapítást nyert, hogy a pozitív érzelmek jobb egészségi állapotot eredményeznek, míg a negatív gondolatok és érzelmek pedig különféle betegségeket generálnak. Például aki hosszabb ideje depresszióban szenved, előfordulhat, hogy az immunrendszere legyengül, ami pedig előbb-utóbb komoly betegségeket is életre kelthet. Ha testi fájdalmak gyötörnek, de a kivizsgálások nem mutatnak semmi rendkívülit, akkor biztos lehetsz benne, hogy olyan lelki terheket cipelsz, ami miatt gyakran érzel szomorúságot. Ez pedig fájdalomszerű érzetet kelt benned, ami egy idő után talán valóságossá is válik. Ezért nagyon fontos nem csupán a testünkkel, hanem az érzelmeinkkel is foglalkozni, hiszen ez elősegíti, hogy kikerüljünk abból az érzelmi feszültségből, börtönből, amely gúzsba köti testünket és fizikai fájdalmak okozója lehet. Ha pedig valóban megbetegszünk, a testünk jelzéseit komolyan kell vennünk. Azt üzeni számunkra, hogy itt az idő foglalkoznunk magunkkal, a vágyainkkal, az érzéseinkkel és a környezetünkben élőkkel.

Érzelmeink emberi kapcsolatainkat is meghatározzák. Ha valaki sokat mosolyog és az élet nehézségeihez is pozitív gondolatokkal áll, biztos lehet benne, hogy az embereket is bevonzza maga körül. Viszont egy örökké morgós és elégedetlen személy eltaszíthatja maga mellől az embereket, és előbb-utóbb magányossá válik.

A szemléletünkön, a dolgokhoz való viszonyulásunkon senki más, csakis mi magunk tudunk változtatni. Mert ki mondja meg, hogy mi lehet pozitív vagy negatív? Vegyünk egy esetet. Egy ember vesz két gombóc fagyit, de a felső gombóc fagyi hamarosan a földön landol. Zavartan körülnéz, kellemetlenül érzi magát, elvörösödik és szinte egész nap azon bosszankodik, hogy mi történt vele. Ez az ember még ilyen apróságból is képes problémát kreálni, és ez a banális dolog az egész napját, hangulatát tönkretenni. A pozitív szemléletű egyén azonban a földön landoló fagylalt láttán nem kap sírógörcsöt, hanem mosolyog, és azt mondja, hogy ilyen bárkivel előfordulhat. Komótosan elfogyasztja a maradék fagylaltját és többé nem gondol erre a jelenetre. Nem aggat magára negatív jelzőket, hogy ő milyen ügyetlen, nem idegeskedik rajta, és ha el is meséli valakinek a történteket, akkor is csak jót nevet rajta.

Nagyon sok múlik tehát azon, hogy egy élményt mi magunk milyennek határozunk meg. Pozitívnak vagy éppen negatívnak. Amikor reggel felébredünk, mi magunk dönthetünk arról, hogy a szánk mosolyra húzódik vagy sírásra görbül. Sokszor van kezünkben a gyeplő, sokszor csakis mi irányítjuk az érzéseinket, tegyünk hát róla, hogy életünk nagy hányada vidáman és ne szomorúan teljen.

Hagyjon választ!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*